Az egészséges fogíny feletti részét normál esetben a fog keményszövete, a fogzománc fedi és védi. Ez alatt húzódik egy lágyabb szövet, a dentin, amely a hidrodinamikus elmélet szerint felelős a külső ingerek továbbításáért a fog belseje felé. A dentin belsejét apró csatornácskák, tubulusok szövik át, melyekben folyadék található. Abban az esetben, ha a fogzománc megsérül, vagy az íny visszahúzódik a fog nyakáról, ezek a csatornácskák a felszínre kerülnek. A csatornavégekre a külső ingerek (például hideg, meleg, édes, savanyú ételek vagy akár a fogkefe nyomása) közvetlen hatást gyakorolnak, így előidézik a tubulusokban található folyadék elmozdulását, amely a fog belsejében erőhatást fejt ki az ott található idegekre, kiváltva ezzel a fájdalomérzetet.
A fogorvosok a fogérzékenységre többféle elnevezést használnak, például: dentinérzékenység, nyaki érzékenység, gyökérérzékenység, cementérzékenység, illetve -túlérzékenység. A szakmában legáltalánosabban elfogadott elnevezés: dentintúlérzékenység.